2.rész
A lény
Szombat,12 óra 30 perc
Jó pár órával később Richárd,Flóra apja befejezte a padláson lévő holmik elpakolását. Pár holmit egymásra halmozott,ami pedig kellett egyetlen szem lányának azt a falhoz tolta. Ezen tárgyak között volt egy hatalmas és régi fém keretes tükör. Az arany színű keretbe angyalok voltak belevésve. Az egész gyönyörű volt és Flórának a szülei azt mondták a nagyszülőktől van. Később aztán ez a kis család neki állt a szoba kitakarításának és festésének. Még a régi festékek közül rájuk maradt egy babarózsaszín,azzal álltak neki. Estére készen is lett a szoba ami egyébként hatalmas és rengeteg fény jön be az ablakokon át. A szülőpár felcipelte a bútorokat a fém lépcsőn míg hősnőnk a lépcsőn olvasgatott. Egyszer csak a nevét kiáltották így elindult a hang forrása felé,de ez nem a padlás volt. A hang a fürdő felől jött, ami azon a kis vékony folyosón volt ahol a lépcső húzódott. Lassan haladt a zöld padló szőnyegen,a szíve hevesen dobogott. A szülei odafent vannak és más nem él velük. Mikor a fehér ajtó elé ért bátortalanul lenyomta a nehéz vas kilincset. Ahogy kitárult az ajtó egy árny alakot pillantott meg aki az ablaknál ácsorgott. Az eső szakadt odakint ő pedig rajzolgatott. Flóra megszólította reménykedve, hogy kedves az a valaki:
-Szia! Te k-ki vagy? -a szája remegett, keze pedig fel volt rá készülve hogyha kell akkor orrba vágja az illetőt. Nem jött válasz. Az idegen továbbra is csak bámult kifelé és ujjával minduntalan követte az eső cseppeket a hideg ablaküvegen. Flóra tette egy lépést hátha elér ezzel valamit de az alak nem mozdult. Mikor már 10-12 lépéssel beljebb volt az árny levette a kezét az ablaküvegről és eltűnt. A lány értetlenül állt és forgolódott,hogy hová tűnhetett. Mikor a kijárat felé nézett látta,hogy ott áll a fekete lény. Az ajtó bezárult. Flóra sikoltva rohant oda és dörömbölt tiszta erőből míg nem azt érezte, hogy valami csöpög. Valami meleg és nedves. Felnézett a plafonra és látta, hogy az vér. A padlás pont a szoba fölött van. A deszkák között rések vannak. A fal könnyen átázik. Főhősünk csak egyre tudott gondolni: a szülei. Az ajtót rugdalni kezdte, de mindhiába. Ha most nem jut ki minden remény oda veszett -gondolta. Éppen az ötödiket rúgta volna mikor a kilincs lenyomódott. Flóra lassan hátrált a fal felé, közben pedig elfojtott egy halk sikolyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése